Sarokba szorítva! Németország-Magyarország.

Az un. "halálcsoprtban" eddig a Rossi féle magyar válogatott szinte minden pozitív jelzőt megérdemel, ezt a meccset is innentől kezdve görcs nélkül, ajándék focinak kell felfogni.

Nem tisztem levenni a fiúk válláról a görcsöt, de én komolyan azt gondolom, hogy egy esetleges jó eredmény úgy születhet ma, hogy ha elfogadjuk azt a tényt hogy nincs rossz eredmény. 

Mezőnyben eddig fantasztikus amit műveltek a srácok a világbajnoki illetve az európa bajnoki címvédő ellen, bőven fölülmúlta az erejét a magyar csapat, amiben oroszlánrészt vállal Marco Rossi taktikai felkészültsége, meglátásai. Erre a taktikai érzékenységre lenne hatalmas szükség Münhenben is az ellen a válogatott ellen, amelyet a szakemberek a három nagy közül a leginkább sebezhetőbbnek gondoltak, aztán tessék a portugálok ellen meg mit műveltek. Itt fölösleges belemenni az erőviszokba, a játékosok értékeibe, mindenki tisztában van vele, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, sőt még újat is nehéz lesz mutatni, mert hát már látták hogy ezen az EB-n ezt a magyar csapatot nem szabad félvállról venni, mert a szívük a helyén van, mert sokat futnak, és mert hihetetlenül egységesek stb. 

Eddig mindössze 1 szögletet végezhettünk el a két találkozó alatt, és a vélhetően sokkal többet támadó német csapat ma többször megy ki a szögletzászlóhoz sarokrúgást végrehajtani. Lehet kicsit túlzó a 3,5-ös hendi, ugyanakkor ebben van pici aggodalom is, hogy az esetleges szellemi és/vagy fizaikai fáradtság miatt rákényszerülünk egy idő után a védekezésre, amelyből csak ritkán egy-egy pillanatra szabadulunk, de ha ezekből a kontrákból szerezzük a győztes gólt, akkor a fene bánja még azt is ha feltöri a háló a hátunkat.