Sarokba szorítva! Olaszország-Spanyolország.

Az első elődöntő egy igazi slágermeccs, ahol a magabiztos olaszok találkoznak az időnként kiforrott, időnként visszafogott játékot produkáló spanyolokkal.

Parádés, meggyőző, és még sorolhatnánk mennyi jelzőt emlegetnek Mancini csapatával kapcsolatban, lehete-e még ezt tovább fokozni.?

A belgák elleni összecsapást többek között én is már előrehozott döntőnek neveztem, és az Azzurri meglehetősen magabiztosan húzta be, érzésem szerint taktikailag letolták Chiesáék a vörösöket a pályáról. Az olasz szakmai stáb feladatát Spinazzola súlyos sérülélése nehezíti, aki helyett Emerson kerül be minden bizonnyal, viszont így a baloldal támadásokban gyengébb lesz. Az jól látható volt az egész tornán, hogy általában tudatosan tolódtak úgy , hogy a római szélső lépett be a támadásokba. Ezt már nem biztos hogy tudják így játszani, ezért még szerkezeti váltás is lehet, sőt Toloinak is esélye nyílt a kezdőcsapatba kerülésre. A spanyoloknál Sarabia kínlódik sérüléssel, de ezt a problémát könnyen megoldja L. Enrique, vélhetően Olmo kezdő lesz, de szerintem kulcsfontosságú lesz Busquets szerepe, aki a rutinjával a pálya közepét megszervezheti annyira masszívra hogy az olaszok lendületes támadásait kicsit tompítsa. Én személy szerint sebezhetőbbnek érzem a spanyolokat, de ezen a szinten, a torna ezen szakaszán már bármi előfordulhat. 

Küzdelmes meccsre van kilátás, ahol egy picit az olasz-belga meccs képét várom részben, ezért is várok magasabb szögletszámot egy kövérebb szorzóért.