20. Strade Bianche, a fehér utak átka!

A Strade Bianche a modern kerékpársport egyik legfiatalabb, mégis ikonikus egynapos klasszikusa: 2007-es indulása óta a fehér murvás utak, Siena történelmi háttere és a drámai versenyek miatt mára a tavaszi szezon egyik legjobban várt futamává vált. Ma a 20. kiadását rendezik ennek a méltán híres versenynek!

A verseny bár olasz egynapos, érzete sokkal inkább északi klasszikus, szél, pozícióharc, brutális ritmus. A murvás szektorok miatt a technikai tudás és a robbanékonyság legalább olyan fontos, mint a nyers erő Lássuk mit várhatunk ma!

Útvonal:

procyclingstats.com

A viadal Toscanában zajlik, javarészt a csodás ciprusairól és fehér útjairól ismert dombvidéken. Biztosan mindenki ismeri a Gladiátor című filmben is látható ikonikus jelenetet, amikor Maximus kiáll a háza elé és a búzamezőben állva nézi a tájat. Na itt lesz a verseny!

Foto: pixabay.com

A vereseny története:

Első kiadás: 2007, Siena rajttal és befutóval.
Eredete: A legendás L’Eroica amatőr túra ihlette, amelyet 1997-ben indítottak vintage kerékpárokkal a toszkán murvás utakon. A profi verseny ennek modern „testvéreként” jött létre.
Gyors felemelkedés: Bár fiatal, mára a „déli észak klasszikusának” is nevezik, mert hangulatában és nehézségében a Flandriai és Roubaix-i klasszikusokhoz hasonlít.
UCI WorldTour státusz: 2017 óta a legmagasabb kategóriában szerepel.

Mi teszi különlegessé és nehézzé?

A verseny csaknem egyharmada fehér murvás-poros úton zajlik, ami gyilkolja a kerékpárokat és a versenyzőket egyaránt. Ahogy nagy sebességgel száguld a mezőny, felverik ezt a finom murvás port, ami belep mindent, a váltórendszerek, egyéb technikákat tönkre tudja tenni, belepi az arcot, köhögésre késztet. Ha esik az eső, akkor ugyanez sárral! Ezen a futamon sokkal nagyobb a balesetek, defektek, bukások esélye, mint máshol.
Az útvonal Toscana csodálatos dombos vidékén halad, fel-le, fel-le, mint egy hullámvasút. Ez a terep kiválóan alkalmas arra, hogy a mezőnyt szétszakítsa, ettől lesz látványos, érdekes a verseny!
A célváros Siena, a befutó a városka középkori óvárosában-, a Piazza del Campo meredek, macskaköves emelkedőjén van. A város csodálatosan szép, ez a komoly emelkedő pedig, már a futam végén fáradtan, gyakran el tudja dönteni a verseny sorsát.

Rekordok és legendák

Legtöbb győzelem:

Fabian Cancellara – 3 győzelem
Tadej Pogačar – 3 győzelem

Legelső győztes: Alexandr Kolobnev (2007).

Nemzetek szerint: Belgium, Svájc és Szlovénia áll az élen 3–3 győzelemmel.

A verseny minden legendájáról elneveznek egy murvás szektort, amit egy díszes kis kőtábla jelez a helyszínen! Tadej Pogacar még bőven aktív versenyző, de már van róla elnevezett szakasz! Természetsen Fabian Cancellaráról is van elnevezett szakasz:

Foto: pixabay.com

Strade Bianche 2026 – Ki állíthatja meg Pogacart?

A Strade Bianche idei kiadása rövidebb, kevesebb murvát tartalmaz, mégis ugyanazt a könyörtelen finálét ígéri, amely az elmúlt években rendre szétzilálta a mezőnyt. A 2026-os útvonal 202,6 kilométer hosszú, mintegy 3 500 méternyi szintemelkedéssel, és bár a murvás szakaszok össztávja 64,1 kilométerre csökkent, a döntő szektorok érintetlenek maradtak:

A szervezők a nap első felét tették kevésbé megterhelővé, kikerült a La Piana és a Seravalle, a Vidritta pedig 4,4-ről 2,4 kilométerre rövidült. A cél egy kevésbé pusztító középső rész volt, mielőtt a mezőny elérné azokat a szektorokat, ahol a verseny hagyományosan szétszakad. A kulcspontok azonban változatlanul ott állnak a pályán, a San Martino in Grania 9,4 kilométeres murvája és a legendás, 11,5 kilométer hosszú Monte Sante Marie továbbra is a verseny gerincét adják. Utóbbi az elmúlt években rendre a döntések helyszíne volt, ahol a pozícióharc, a defektek és a ritmusváltások pillanatok alatt alakították át az élmezőnyt.
A Siena környéki zárókör is a megszokott forgatókönyvet követi, két áthaladással a Colle Pinzutón (15%-os rámpákkal) és a Le Tolfén (18%-os meredekséggel). Innen már csak a városba vezető technikás útvonal és a Via Santa Caterina brutális falai maradnak, mielőtt a mezőny befut a Piazza del Campóra.

Mindez azt jelenti, hogy bár a verseny első fele kevésbé lesz kíméletlen, a döntő szakaszok ugyanúgy a legjobb hegyimenők és robbanékony klasszikusmenők csatáját hozzák majd. A legnagyobb kérdés így továbbra is az, hogy meg lehet-e állítani Tadej Pogacart, aki az elmúlt két kiadást dominálta, és idén is szezonnyitó versenyén érkezik Sienába. A tavalyi futamon még bukás sem tudta kizökkenteni, és a cikk alapján idén is ő az ember, akit mindenki figyel.
A rajt 11:40-kor, a várható befutó 16:28 körül érkezik – és minden adott ahhoz, hogy a Strade Bianche ismét a tavasz egyik legdrámaibb egynaposát hozza.
A kihívók között ott lesz Tom Pidcock, aki tavaly többször is meg tudta bontani a mezőnyt, valamint Wout van Aert és Julian Alaphilippe, akik korábbi győztesként ismerik a Strade Bianche minden csapdáját. A kevesebb murva talán közelebb hozhatja őket Pogacarhoz, de a döntő szektorok változatlansága azt sugallja: a szlovén továbbra is a legnagyobb favorit.
Ott lesz a rajtvonalon Valter Attila is, immáron a Bahrein színeiben és ő imádja ezt a versenyt! Minden évben nagyon készül rá és volt már 4. helyezett is! Ma érdemes szurkolni Attinak!
A rajt 11:40-kor, a várható befutó 16:28 körül érkezik – és minden adott ahhoz, hogy a Strade Bianche ismét a tavasz egyik legdrámaibb egynaposát hozza.

Tippek:

Van egy fiatal, 19 éves kerékpáros, akiről már most azt rebesgetik, ő lehet Tadej Pogacar uralmának megdöntője. Ő pedig nem más, mint Paul Seixas, egy francia fiú, akinek most olyan számai vannak, amelyek jobbak, mint Pogacaré voltak hasonló korában! Persze ez még nem jelenti azt, hogy ugyanazt az utat fogja bejárni, de komoly esély van rá! Pogacar győzelmére 1,22-ért nem érdemes fogadni, nincs benne érték. De Seixas TOP3-as eredményére majdnem duplázó a szorzó! Ez a főtippem!