Liege-Bastogne-Liege 2026: A klasszikusok doyenje!

Az öt monumentum közül ez a verseny a legidősebb, de a nehézségét illetően ez sem nagypapáknak való! A mai verseny minden jel szerint újabb nagy erőpróba lesz a világ legjobb hegyimenői és klasszikusmenői között, ahol a címvédő Tadej Pogacar ismét a legnagyobb esélyesként áll rajthoz. De a rajtvonalon ott lesz egy bizonyos Paul Seixas nevű 19 éves tinédzser is...

A 112. alkalommal megrendezett La Doyenne idén is a tavaszi klasszikus szezon záróakkordja lesz, és a szervezők a jól bevált útvonalat tartották meg, 259,5 kilométer, tizenegy meredek, rövid, de annál kegyetlenebb Ardennek-beli emelkedővel!

Útvonal:

A mezőny idén is a liège-i Quai des Ardennes mellől vág neki a 259,5 kilométeres távnak, hogy teljesítse a tavasz legkegyetlenebb egynaposát. A rajt után a verseny déli irányba fordul, és a peloton fokozatosan hagyja maga mögött a várost, majd a Meuse völgyét. A tempó ekkor még viszonylag nyugodt, de a Cote de Saint‑Roch 83,7 kilométernél már előrevetíti, milyen nap vár a versenyzőkre, rövid, meredek falak, amelyek könyörtelenül szedik szét a mezőnyt.
A karaván ezután eléri Bastogne városát, ahol hagyományosan megfordul a menet, és kezdetét veszi a visszaút Liège felé – egyben a verseny valódi, embert próbáló része. A visszafelé vezető útvonal már a klasszikus Ardennek-dombokat fűzi fel egymás után, és a második felvonás első komoly jele a Col de Haussire, amely 132,4 kilométernél várja a mezőnyt.
Innen már nincs megállás! A verseny a Vielsalm környéki erdős dombvidékre ér, ahol mindössze tíz kilométeren belül három ikonikus emelkedő követi egymást. Előbb a Cote de Wanne (3,6 km, 5,1%), majd a brutális meredekségéről hírhedt Cote de Stockeu (1 km, 12,5%), végül a Cote de Haute‑Levée (2,2 km, 7,5%) teszi próbára a lábakat és a türelmet. Ez a szakasz rendszerint szétszakítja a mezőnyt, és kijelöli azokat, akik valóban harcban lehetnek a győzelemért.
A versenyzők ezután rövid lélegzetvételhez jutnak, mielőtt megérkeznek a nap leghosszabb emelkedőjéhez, a Col du Rosierhez (4,4 km, 5,9%). Innen már csak 63 kilométer van hátra, de a pálya egyre kegyetlenebb. A Col du Maquisard és a Cote de Desnié gyors egymásutánban érkezik, tovább aprózva a mezőnyt.
A döntő pillanatok hagyományosan a Cote de la Redoute környékén érkeznek el, 34 kilométerrel a cél előtt. Ez a meredek, ikonikus fal évtizedek óta a Liège–Bastogne–Liège szíve, ahol a legnagyobb bajnokok gyakran megindítják a győztes támadást. Innen már csak egyetlen komoly lehetőség marad, a Cote des Forges 23,3 kilométernél, majd a végső csapásmérő pont, a Cote de la Roche‑aux‑Faucons (1,3 km, 11%), amely 13,3 kilométerrel a befutó előtt rendszerint végleg eldönti a versenyt.
A Roche‑aux‑Faucons után egy gyors, technikás lejtmenet és hullámzó út vezet vissza Liège belvárosába, ahol a befutó várja a túlélőket. Aki idáig eljut, már nemcsak a tavasz, hanem a teljes szezon egyik legkeményebb egynaposát teljesítette.

Esélyesek:

A verseny történelmi jelentőségét jól mutatja, hogy az elmúlt öt kiírást két ember uralta, Tadej Pogacar és Remco Evenepoel, akik három, illetve két győzelmet szereztek. Idén is ők ketten a legnagyobb esélyesek, ám a mezőny mélyebb, mint valaha. Pogacar elképesztő formában érkezik, megnyerte a Strade Bianchét, a Milánó–Sanremót és a Flandriai körversenyt is, így a szezon egyik legdominánsabb alakja. Evenepoel pedig az Amstel Gold Race friss győzteseként indul, és szeretné visszahódítani a trónt. A szakértők szerint a döntés idén is a La Redoute–Roche-aux-Faucons kettősénél várható. A Redoute már tavaly is Pogacar csapdája volt, innen indította azt a 35 kilométeres szólót, amelyet senki sem tudott követni. A meredek falak után a Roche-aux-Faucons 11%-os átlagával végképp szétszedi a mezőnyt, és innen már csak egy gyors, technikás befutó vezet vissza Liège központjába.
A kihívók között ott lesz a fiatal francia tehetség, Paul Seixas, aki a Flèche Wallonne megnyerésével jelezte, hogy készen áll a legnagyobbak ellen is. A dobogóért harcba szállhat még Giulio Ciccone, aki tavaly második lett, valamint olyan puncheurök (nem pancserok!), mint Tom Pidcock vagy Ben Healy, akik a meredek, rövid emelkedőkön bármikor képesek robbantani.
Minden adott tehát egy újabb emlékezetes Ardennek-i ütközethez, hosszú táv, könyörtelen falak, kiszámíthatatlan taktika és két korszakos bajnok, akik évek óta uralják a versenyt. Ha Pogacar ismét győz, negyedik Liège-sikerével beérheti Valverdét és Argentint, és tovább írhatja saját legendáját. Ha Evenepoel vagy egy új kihívó tör borsot az orra alá, az pedig új fejezetet nyithat a Monument történetében.

Tippek:

Futamgyőztes: Tadej Pogacart még nem lehet megállítani. Ha nem lesz semmi váratlan dolog (bukás, mechanikai probléma) akkor Pogi megnyeri ezt is. 1,37 a szorzója, amiben nincs érték.

Főtipp: Paul Seixas előrébb végez, mint Remco Evenepoel

Evenepoelnak mostanába inkább az arca volt nagyobb a kelleténél, persze tehetséges és jó versenyző, de egyáltalán nem olyan kiugró, mint amilyennek képzeli magát. Nyilván az olimpiai bajnoki címek, a világbajnoki címek és a Vuelta-siker beárazza, de messze van Pogacartól nagyon. Viszont ez a fiatal francia srác 19 évesen már inasba tette a mezőnyt jó néhányszor! Úgy nyerte meg a Baszk Körversenyt, hogy mindhárom! trikót hazavitte! Elképesztően jó hegyen, de jó időfutamban és sprintben is! Most szerdán úgy nyerte meg a Fleche Wallon egynapost, amelynek a végén a Mur de Huy emelkedő a kerékpársport talán legnehezebb mászása, hogy megdöntötte Pogacar rekordját a mászás során! Pogival szemben még nem merem összerakni a srácot, de Remcót most falhoz állítja!