Nyíltkoronás támadás, 2013-01-19 (Csúszós ajánlat a hétvégére)

A KHL-lel ellentétben, ahol is a szezon nyitómeccsét az előző idény bajnoki döntőjének két résztvevője játszotta, az NHL-re csak annyi igaz, hogy a bajnokok bajnoka, vagyis a Stanley Kupa címvédője rögtön az első játéknapon jégre lép. Magyar idő szerint szombaton este 9 órától, egyszerre három mérkőzéssel veszi kezdetét az NHL csonkaszezonjának alapszakasza. Ezek közül is a legnagyobb érdeklődést alighanem a tavalyi és a két évvel korábbi győztes csatája váltja ki. Los Angeles Kings vs Chicago Blackhawks.

Huszonkilenc nappal a KHL rájátszásának kezdete előtt játsszák az NHL első 3 alapszakasz-meccsét. Hm. Kicsit azért mosolyra fakasztó tény. De ha ez van, ezt kell elfogadni.

Általánosságban elmondható, hogy egy NHL-meccs kimenetelét, pláne, ha alapszakaszról van szó, majdhogynem lehetetlen megtippelni. Igazi profi cirkusz, az Európában megszokottól hosszabb, ámde keskenyebb pályákon, amelyeknél ebből adódóan szűkebb a keresztmetszet, vagyis kisebb az „áteresztő képesség”, így sokkal több a kemény ütközés, a játék, a sport helyett a közönségszórakoztatásé a főszerep, a fiúk, akár a jó moziban, azt játsszák, amire a vendég beül, vagy, mint a jó óbudai cigányzenész, aki azzal rukkol elő, amire a vendég a legszívesebben iszik. A nézők szeretik a „hirtelen halál” izgalmait is, döntetlenekkel is kiszolgálják őket a csapatok rendesen (a KHL 4-es feletti döntetlen-szorzóiról itt nyugodtan el lehet feledkezni, inkább a svéd Elitserien 3,8-3,9-es oddszai várhatóak), azt pedig régóta megfigyeltem már, hogy a hazai győzelmek aránya az NHL-ben a legalacsonyabb (más sportágak élbajnokságait is figyelembe véve természetesen).

Igazából a Csúszós ajánlat rovatban az alapszakasszal bizonyosan kevesebbet foglalkozunk majd, mint a KHL végküzdelmeivel, hiszen őket eddig is követtük, nem leszünk hűtlenek megszokott csapatainkhoz, most viszont, nemcsak a nyitónap okán, hanem a szerintem jó tippelhetőség miatt is beszéljünk egy kicsit a Kings első találkozójáról.

	Vs.
Los Angeles Kings		Chicago Blackhawks

Azt mondtam, sok az X, meg azt is, hogy ritkábban nyernek a hazai csapatok, mint bárhol másutt a világban, sőt, arra is utaltam, a rengeteg giga költségvetésű, igazán profi módon menedzselt csapat közül szinte lehetetlen rámutatni a biztos nyerési esélyekre, ennek ellenére a Los Angeles Kings – Chicago Blackhawks nálam fix hazai. Döntetlen- és komolyabb meglepetésveszély nélkül. Persze NHL, a korong itt is csúszik, minden lehet, de…

Normál esetben a Stanley Kupa nagydöntőjének kifacsart győzteseinek alig van esélyük a nyári regenerálódásra. Akik teszem azt, be sem jutnak a rájátszásba, elmehetnek pihenni már áprilisban (de legkésőbb május közepén, az A-csoportos jégkorong világbajnokság után), az őszi start lockout nélkül október eleje (na jó, szokott lenni előszezon is, akkor legyen szeptember második fele), közben meg nyáron, a drafton sokkal előnyösebb pozícióból licitálhatnak a fiatal tehetségek játékjogára, minden adott tehát a csapatépítésre. Ezzel szemben a győztes 24-25 meccsel eleve többet játszik, ráadásul nem is akármilyen meccsekkel többet (mindnek óriási a tétje, nagyobb az izgalom, a végére nagyon könnyű mind fizikailag, mind idegileg elfáradni és náluk majd csak akkor kezdődhet a csontok összerakása és a mentális újraépülés, amikorra a gyengébben szerepelt csapatok tagjai már ki is pihenték magukat), plusz még a játékosbörzének is (az esélykiegyenlítés miatt) jó gyenge pozícióból vághat neki a klub, így aztán nem ritka, hogy a nagy bajnok a következő évben sokat botladozik, amely általában már az első meccseken is egyértelműen látszani szokott. De a Los Angeles Kings-nél most merőben más a helyzet.

Kezdjük ott, hogy a tavalyi rájátszásban mind a négy párharcukat pályahátrányból nyerték, méghozzá úgy mentek előre, mint kés a vajon. Nem is tudom, volt-e már rá példa, mondjuk az utolsó 20 évben, hogy egy csapat 20 meccsből letudja a rájátszást a főcsoporti negyeddöntőtől egészen a kupa magasba emeléséig. Szerintem biztosan nem. Egyszerűen el sem tudom képzelni. És bizony, ők lehetnek az egyetlen csapat, akiknek jól jött a lockout (a kiesett bevételeket is figyelembe véve). A tavalyi nagydöntő hőse, Jonathan Quick kapus hátsérülése műtétért kiáltott. Volt elég ideje lábadozni, felépülni, újra extra formába jönni. Minden jó jégkorong roster összerakásának legelemibb alapkövetelménye: „Végy egy jó kapust”. Az ő védései teremtik meg a győzelem alapját. Nélküle lehetne bárhány világszínvonalú csatár a csapatban, a vége mindig vereség lenne. A klasszis kapus megvan, virul, egészséges és nagyon várja már a rajtot.

Amennyire egyáltalán lehet egy játékossztrájk ideje alatt (amikor lepecsételik a konditermek ajtaját is, de még egy szakkönyvet sem kölcsönözhetnek a játékosok a klubjaik könyvtárából), együtt maradt a csapat. Nem volt Malkinjuk, Dacjukjuk, Ovecskinjük, Kovalcsukjuk és még sorolhatnánk, akik elmentek volna heti hárommeccseket gyűrődni a roppant erős KHL-be. A szlovén csatárfenomén, Anze Kopitar a válogatottban próbálkozott, kisebb sérülését is ott szedte össze, ám úgy tűnik, nála is minden oké; adtak játékost rövidebb időre a Team Canadának is, de összességében nem távolodtak el nagyon egymástól, magukévá tehetik tehát az örökbecsű mondást: „győztes csapaton ne változtass!”.

Tudni kell a következő heteikről, hogy bár a nyitómeccsüket a Staples Centerben, tehát hazai közönségük előtt játsszák, a soron következő:négy hetükben csupán három újabb hazai találkozójuk lesz, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a rövidített alapszakasz miatt milyen feszített munkarendben haladnak (átlag kétnaponta meccs), akkor érzékelhetjük, hogy ez bizony sok. Persze kiegyenlítődik majd, mert február közepén, végén, majd március elején pl. 8 meccset játszanak majd zsinórban otthon.

Ha valamikor is különösen sokat jelenthet a hazai pálya előnye az NHL-ben, akkor az a rájátszásos hetedik meccsek mellett most van, egy idegenbeli zarándoklat előtt, amikor egy olyan hosszú kényszerpihenőn vannak túl a csapatok, aminek a végén, már csak az időbeli távlat miatt is, nem igaz az, hogy mindenki elsősorban a bajnokverésre hegyezi magát.

Ja, és megnéztem ám a Chicago keretét is, annak ellenére, hogy róluk nem ejtettem szót. Megállapíthattam, hogy a vendégek játékosállománya is kevéssé acélos, mint a vendéglátóiké.

Tipp:

Szombaton a Los Angeles Kings rendes játékidős győzelmét várom. A netes fogadóirodák szorzói igen kellemesek.

Janicsabi