Kusztor Csaba

Tavaly színpadra illő drámaisággal ért véget a Premier League: a zárófordulóban egy 94. percben rúgott győztes gól döntött arról, hogy jól megszokott vörös helyett egy kék mezű manchesteri csapat állt fel a dobogó legfelső fokára. Nem csak a szigetország zord, borkészítésre teljesen alkalmatlan klímája miatt savanyú a szőlő tehát Sir Alex Ferguson szájában, a Man United és a Man City között tetőfokára hágott a rivalizálás. A hétvégi házi derbin újra egymásnak ront a tabella első és második helyezettje.

Nem hálás feladat a Chelsea menedzserének lenni. Di Matteo idén márciusban helyettesítő edzőként vette át a stafétabotot az útjára eresztetett Villaz-Boaztól, elnavigálta a kékeket egy FA-kupa győzelemig, majd nem sokkal később drámai csatában megnyerte csapatával a BL-t is – először a Chelsea és a londoni futballklubok történelmében. A kékek jelenleg 4 ponttal állnak a tabella harmadik helyén és az idei BL kiírásban nem teljesítenek túl jól: ennyi elég is volt Abramovichnak ahhoz, hogy szerdán szélnek eressze az olaszt trénert.

A 2004-es portugál EB előtti hetekben olyan meggyőződéssel reklámozták bolgár szomszédaim Dimitar Berbatov tehetségét, hogy be is ballagtam a legközelebbi fogadóirodába, 5 fontos téttel megjátszani az ifjú csillagot EB gólkirálynak. Emlékszem, nem volt ilyen odds kéznél, a központba megeresztett telefonhívás után ajánlottak fel nekem lesajnáló mosolyok kíséretében kerek százszoros szorzót. Berbatov egy árva gólt sem szerzett azon az EB-n.