NHL - Playoff esélylatolgatás

Vége az Alapszakasznak, jöhet a Rájátszás! Az igazi izgalmak még csak most kezdődnek. Vannak simábbnak tűnő, és kiegyenlítettebb párharcok is, összességében viszont biztos vagyok benne, hogy remek, izgalmakkal teli összecsapások várnak ránk. A következő kis írásomban megpróbáltam a lehető legobjektívebben összeállítani egy (reményeim szerint áttekinthető) ágrajzot, valamint néhány sorral jellemeztem a csapatokat.

Nyugati Konferencia
Blackhawks	4
vs		Blackhawks	4
Wild	1
		vs		Blackhawks	4
Ducks	4
vs		Ducks	2
Red Wings	3			VS
Canucks	4
vs		Canucks	4
Sharks	2
		vs		Canucks	2
Blues	3
vs		Kings	3
Kings	4

Ezt a Konferenciát idén nagyon erősen dominálta a Chicago Blackhawks. A rekordokat döntő szezonkezdetnek köszönhetően hamar nagy előnyre tettek szert, amit aztán nem engedtek ki a kezükből. Sokan a végső győzelem legnagyobb favoritjaiként tartják őket számon, nem véletlenül. A támadószekciójukban nagy változás nem következett be. A Patrick Kane, Marian Hossa, Patrick Sharp, Jonathan Toews kvartett idén is kitett magáért. Bár Sharp sérüléssel küszködött, így is szépen termelte a pontokat, melléjük pedig Keith, Saad és Bickell lépett fel a pontlistán. A kapusokat és a védőket sem szabad kihagyni, hiszen hátul is nagyon erős a csapat. Corey Crawford és Ray Emery is az átlagnál jobban dolgozott, mindketten 92%-os védési hatékonyság fölé átlagoltak, és 3-3 shutouttal segítették hozzá a Chicagot a konferenciagyőzelemhez.

A második helyet, a számomra meglepetésszezont futó Anaheim Ducks csípte meg. A szezon elején a Playoffba vártam őket, de az 5-6. hely körül. Ehhez képest mondhatni simán nyerték a Divíziójukat a regnáló bajnok előtt. Az ő támadó szekciójukból is négy nevet emelnék ki: Ryan Getzlaf, Corey Perry, Bobby Ryan és Saku Koivu együtt 48 gólt és 81 gólpasszt hozott össze. Voltak botladozásaik a szezon során, ezért a Konferenciagyőzelemre nem tartom őket esélyesnek, főként azért nem, mert a Detroit után (valószínűleg) a Chicagot kéne kiejteniük a 2. körben, hogy aztán a Konferenciadöntőért játsszanak. A kapuban Jonas Hiller és Viktor Fasth szerepelt, elfogadható, de nem kiemelkedő statisztikákat produkálva. Hiller 26 meccsen 1, Fasth 24 meccsen 4 shutoutot gyűjtött össze.

A harmadik helyre a Vancouver Canucks futott be, akik a vártnál nehezebben ugyan, de a végén megnyerték az Északnyugati Divíziót. Az ő támadó alakzatukat Daniel Sedin, Henrik Sedin, Jannik Hannsen és Alexander Burrows vezette. Meg kell említeni a sokat sérült, de 16 meccsen 13 pontot szerző Ryan Keslert is, aki tavaly meghatározó játékosa volt a csapatnak, csakúgy, mint idén, amikor épp nem hátráltatták sérülések. Most viszont már egészséges, és az elmúlt meccseken gyűjtögette a játékperceket, amik sokat jelenthetnek majd a rájátszásban. A kapuban sem állnak rosszul, Corey Schhneider és Roberto Luongo is aránylag jól védett az alapszakasz során, és mindkettejükre igaz, hogy a rájátszásban legalább ugyan jó, vagy jobb hatékonysággal dolgoznak. Schneider 5, Luongo 2 shutoutot jegyzett a 30 illetve 19 meccs alatt. Ha elkapják a fonalat, akár még a Konferenciadöntőbe is bejuthatnak, ehhez viszont tényleg be kell élesíteniük a gépezetet.

A negyedik helyen befutó St.Louis Blues úgy hajrázott, mint talán senki. Az utolsó 15 meccsükből csak hármat veszítettek el. Oda-vissza verték például a Chicagot, de a Detroit és a Vancouver sem tudott túljárni az eszükön. A csapat erőssége nem a támadás, hanem a védekezés. Meccsenként mindössze 24 lövést engednek átlagban az ellenfeleiknek, ami a liga egyik legjobb mutatója. Egyénileg annyira nem kiemelkedőek, csapatként viszont nagyon jól muzsikálnak. Nem lesz könnyű dolga velük a Los Angeles Kingsnek.

A címvédő Los Angeles Kings a számukra talán csalódást jelentő ötödik helyre volt jó idén. Megjegyzem, legutóbb a nyolcadik, tehát effektíve a legrosszabb pozícióból jutottak el a végső győzelemig. A támadóik közül a 48 pontos Anze Kopitar, a 33 pontos Justin Williams, és a 26 gólos, összesen 33 pontos, 8 meccset eldöntő találatot szerző Jeff Carter, és a 18 gólig jutó Dustin Brown emelhető ki a teljesség igénye nélkül. Nagy kérdés, hogy Jonathan Quick tud-e még egy olyan szezont produkálni, mint a tavalyi. Ő lett a legutóbbi playoff legértékesebb játékosa, a 20 lejátszott meccsén mindössze 29 gólt kapott, a védések 94.6%-át tudta védeni. Idén az alapszakaszban nem muzsikált ilyen fényesen, 37 meccsen 87 gólt szedett be. Nagyon kellene, hogy felvegye tavalyi playoff formát, de erre nagyon kevés esélyt látok.

A San Jose Sharksé lett a hatodik hely,. Assistokban Joe Thornton járt az élen, 33-at osztott ki idén, összességében 40 pontig jutott. Gólszerzésben több jó opciója is van a Cápáknak; Logan Couture 21, Patrick Marleanu 17, Joe Pavelski 16 gólig jutott. A kapuban a majd' 2600 percet jégen töltő Antti Niemi áll majd, aki egy biztos pontnak tűnik hátul. 92.4%-os védési hatékonyságot, és 2.16 kapott gólt átlagolt, emellé 4 shutoutot jegyzett. Ez a Sharks egyáltalán nem rossz, sőt! Ahhoz viszont, hogy a Vancouver ellen pályahátrányból továbbmenjenek, nagyon észnél kell lenniük.

A Detroit Red Wings zsinórban 22. alkalommal került be a rájátszásba, ezúttal a hetedik helyen. Nem volt könnyű menet, a végén még izzadhattak, de mivel az utolsó 5 meccsükből négyet is megnyertek, sikerült idén is kvalifikálniuk magukat. A több, mint 10 éve a Detroitnál tevékenykedő Pavel Datsyuk idén is vezéregyénisége volt a csapatnak. 15 gólja mellé 34 gólpasszt osztott ki, emellé hatszor az ő góljával döntötte el a 2 pont sorsát a Red Wings. A 11 gólig és 37 gólpasszig jutó Henrik Zettenberg szintén jó idényt zárt, ő 5 meccset döntött el. A kapuban Jimmy Howard jól dolgozott, 92.3%-kal védett, és 2.13 kapott gólt átlagolt, ami vállalható mutató. A Detroitot én amolyan fekete lóként tartom számon, hiszen idén nem voltak olyan acélosak, ettől függetlenül szerintem megviccelhetik az Anaheimot.

A Minnesota Wild szépen bemasírozott a nyolcadik helyre, egy ideig még a konferencia győzelemért is harcban voltak. A formájukról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egyenletes. Voltak nagyon szép, és nagyon rossz sorozataik is, és ha ezt a playoffra is átmentik, akkor annak csúnya vége lehet. A csapat kapitánya, Mikko Koivu 37 pontig jutott, 3 győztes gól fűződik a nevéhez. A pontversenyben egy ponttal megelőzte őt Zach Parise, aki egyben a csapat gólkirálya is lett. Parise 4 alkalommal lőtt győztes gólt. Igazi "underdog"-ként, szinte az esélytelenek nyugalmával indulhatnak harcba a Blackhawks ellen. Nekik nem lesz veszíteni valójuk, és az ilyen csapatok bizony nagyon veszélyesek tudnak lenni.

Keleti Konferencia
Penguins	4
		Penguins	4
Islanders	2
				Penguins	4
Canadiens	3
		Senators	2
Senators	4
Capitals	4
		Capitals	4
Rangers	2
				Capitals	3
Bruins	4
		Bruins	3
Maple Leafs	2

Az első helyet, ha nem is a Chicagohoz hasonló magabiztossággal, de sokunk várakozásának megfelelően a Pittsburgh Penguins szerezte meg, ezzel megmentve az Atlanti Divízió becsületét, hiszen a többi csapat nem fut éppen fényes szezont. Sidney Crosby sokáig egyértelmű esélyese volt az alapszakasz legértékesebb játékosának járó Hart Memorial Trophynak, viszont a szezon utolsó 11 meccsén nem tudott pályára lépni egy eltévedt korong miatt, ami eltörte az állkapcsát. Edzeni már edzett, de a visszatérésének időpontját még nem tudják biztosra megmondani. Rebesgetik, hogy az első körben már pályára lép. meghatározóbb játékosok közül James Neal is sérüléssel bajlódik, és az ő visszatérésére sem találtam még konkrét időpontot. A csapat viszont van annyira erős, hogy két a sérültekkel is szépen hozták a meccseket. Ezen kívül megszereztek két rutinos játékost, Brenden Morrowt a Dallasból, illetve Jarome Iginlát a Calgaryból. A beilleszkedés időszaka lassan lezárul, mindketten túl vannak a 10 meccsen a Kacsák mezében.

A második helyre a Bocsokkal versenyt futó Montreal Canadiens jött be. A kanadai csapat tavaly a 15. helyen végzett, idén viszont a másik arcukat mutatták. A Stanley Kupát utoljára 10 éve megnyerő Habs azonban idén sem számít esélyesnek a végső győzelemre. Én úgy gondolom, hogy egy ütős csapatba kell egy igazán kiemelkedő húzóember. Ilyen a Pittsburghben Crosby, vagy a Washingtonban Ovechkin, hogy csak kettőt említsek. Ebben a Montrealban nem látok olyan embert, aki egyedül is képes meccseket eldönteni. És itt nem csak a győztes gólokról van szó, hanem összességében a vezérszerepről. A kapuban Carey Price a karrierátlaga alatt teljesít, abban bíznak a Habs szurkolói, hogy a 2010/11-es playoff formát tudja majd hozni, mert jelen helyzetben az mindenképp előrelépés lenne.

A harmadik hely a gyengén kezdő, de aztán nagyon erősen hajrázó Washingtoné Capitalsé lett. A szezon előtt a Délkeleti Konferencia egyértelmű esélyeseiként számoltunk velük, sokáig viszont az utolsó helyen szerénykedtek. A végén viszont 18 meccsből mindössze kétszer kaptak ki a rendes játékidőben, és a Winnipeg Jets ellen aratott 5:3-as győzelemmel bebiztosították a Konferenciagyőzelmet, ezzel együtt pedig a Playoff részvételt. Támadásban Alexander Ovechkin, Nicklas Backström, Mike Riberio és Troy Brouwer jeleskedett leginkább. Ovie ráadásul az alapszakasz gólkirálya lett. A kapuban főként Branden Holtby tevékenykedett, többé-kevésbé elfogadható teljesítménnyel. Emberelőnyben még mindig nagyon erősek, minden negyedik ilyen szituációt kihasználják.

A negyedik hely a Boston Bruinsé, akik nagy versenyfutásban voltak egész évben a Montreallal. A stabil védelmüknek, és a kapuban főként Tuukka Rask munkája ellenére végül nem ők nevethettek a végén. Rask egyébként 34 meccsen 5 shutoutot jegyzett és a lövésel 93%-át hárította. A támadójátékuk nem kiemelkedő, ettől függetlenül több kiváló játékost ki lehet emelni. Brad Marchand, Patrice Bergeron, David Krejci, Tyler Seguin, Milan Lucic és az épp sérüléssel bajlódó Nathan Horton is kiváló játékos, akik egyedül is képesek meccseket eldönteni. Hozzájuk csatlakozott szezon közben Jaromir Jagr, aki bár 41 éves, remekül felvette a Bocsok ritmusát, a tapasztalata pedig még nagy hasznára lehet a csapatnak.

Az ötödik helyre az elmúlt évek legjobb szezonját produkáló Toronto Maple Leafs érkezett be. A támadók közül Phil Kesselt, és Nazem Kadrit lehet kiemelni, de az első torontoi évét töltő James van Riemsdyk is jó alapszakaszon van túl. A tavalyi évben a csapaton belüli legjobb pont/meccs átlagot produkáló Joffrey Lupul idén sem tudott annyi meccsen pályára lépni, mint szeretett volna, de 15 meccsen így is 18 pontig, és 3 mérkőzést eldöntő gólig jutott, ezen túl minden negyedik lövéséből gól születik. A kapuban James Reimer az elsőszámú opció, ennek megfelelően is teljesít, a lövések 92.6%-át hárítja, 4 alkalommal pedig érintetlen maradt a kapuja. Nekik már ez a szezon mindenképp pozitív, ha a második körbe is bejutnának, azt hiszem minden várakozást felülmúlnának. Erre azonban arra lesz szükség, hogy az évről-évre nagyon erős Boston Bruinst búcsúztassanak, ráadásul pályahátrányból.

A hatodik hely a remekül hajrázó New York Rangersé lett. 14-ből 10-et nyertek áprilisban, ami végül a biztos playoffot jelentette nekik. A Derek Stephan, Rick Nash, Brad Richards és Ryan Callahan által vezetett támadó részleg 66 gólig és 85 gólpasszig jutott. Ráadásul az utolsó 5 meccsen összesen 30 pontot szereztek ők négyen. A kapuban már hosszú évek óta Henrik Lundqvist tevékenykedik, nem is akárhogy. A lövések 92.6%-át hárítja, a New Jersey Devils elleni 20/20-as teljesítményével a második shutoutját hozta le idén. Az első körben rögtön egy nagyon erős Washingtonnal találkoznak, én meglepődnék, ha továbbjutnának.

Az Ottawa Senators csapatát egész évben komoly sérülések hátráltatták, a Bruins legyőzésével azonban mégis sikerült megcsípniük a hetedik helyet. Jason Spezza torábbra sem bevethető, Craig Anderson már korábban visszatért, illetve az achilles szakadást szenvedő Erik Karlsson is a vártnál hamarabb felépült, és a Washington ellen már két gólpasszal vette ki a részét a győzelemből. Összességében egy jól összerakott csapat benyomását keltik, hiszen a legjobbjaik nélkül is képesek voltak győzelmi szériákra. Egyetlen bajuk, hogy nem lőnek túl sok gólt. Igaz, keveset is kapnak, de ez így akkor is nagyon veszélyes. Craig Anderson a liga legjobb mutatóit produkálta idén, igaz csak 24 meccsen tudott pályára lépni, ezek alatt viszont mindössze 40 gólt kapott, ami 1.69-es átlag meccsenként, mellé a lövések 94%-át hárítani tudta. A Montreal személyében talán a lehetőségekhez képest legkellemesebb ellenfelet kapták a megítélésem szerint.

A 2006/2007-es szezon után először került a rájátszásba a New York Islanders, ebben az évben a nyolcadik helyre voltak jók. John Tavaresnek idén is nagy szerep jutott, zsinórban a 4. éve ő a csapat legeredményesebb játékosa. A 22 éves kanadai mellett Matt Moulsont és Michael Grabnert emelném ki. Előbbi 15, utóbbi 16 gólt szerzett. A kapuban egy minden hájjal megkent kazah, Evgeni Nabokov áll. Az idei a második éve a Szigetlakóknál, előtte 10 évig a San Jose Sharks kapuját őrizte. Az alapszakasz során 41 meccsen lépett jégre, a lövések 91%-át hárította. A playoff rutinja is bizonyára jól fog jönni, igaz a mérlegén aligha fog javítani. Az Islandersnek valószínűleg az első kör lesz a végső állomás idén.

A folytatásban már a konkrét párosokat, és az aktuális meccseket fogom boncolgatni.